2024. június 1-jén rendezték a Mud Dog Race kutyás versenyt a dunaújvárosi Szalki-szigeten. Mint ahogy a nevéből is láthatjuk, garantált a sárfürdő. A Mud Dog Race a Hard Dog Race pilot versenye volt, vagyis most rendezték meg először.
Nem tudod, mi az a Hard Dog Race?
Olvass tovább és tudj meg róla mindent! Akkor is, ha még soha nem voltál ilyenen! Nekem is ez volt az első alkalom.
Mi fán terem a Hard Dog Race?
A Hard Dog Race tulajdonképpen egy időméréses kutyás futóverseny akadályokkal. Olyasmi, mint a Spartan Race vagy az Ironman, csak épp csupa olyan akadály van, amit a kutyáddal is meg tudsz majd csinálni. Ezek az akadályok lehetnek vizesek, sárosak, építettek és teljesen természetesek is. A verseny szlogenje mellesleg hat láb, két szív, egybüszkeség, ami szerintem mindent elmond.
A Hard Dog Race-ből is kétféle van, van egy kezdőknek, ez egy 6 kilométeres pálya és a Base nevet kapta. Természetesen a haladóknak is van külön verseny, a Wild, ők egy 12 kilométeres pályán teljesíthetnek.
A Mud Dog Race pedig ezekből fejlődött ki, ez egy rövidített pálya, mindössze 2 kilométer. Így a teljesen kezdők is szerencsét próbálhatnak a kutyájukkal. A Mud Dog Race most került először megrendezésre, így mindenki számára meglepetés volt, milyen is lesz pontosan. Összefoglalva, a sárra számítottam, de arra nem, hogy például a Dunában kell úszni.
Izgalmas előkészületek
Ezen a júniusi versenyen a kutyámmal és a férjemmel indultam csapatban. Vettem külön derékra köthető rugalmas futópórázt, amit a férjemre kötöttünk rá. Hiába edzek rendszeresen, ha akadályokról és futásról van szó, inkább hasonlítok egy a hátára fordított teknősbékára. Szóval ne aggódj, ha esetleg emiatt lennél bizonytalan, hogy indulsz-e a Mud Dog Race-en! Én se voltam profibb, sőt.
Így nem is akartam, hogy a kutya rám legyen kötve. Ha még a harminckilós habtestével megránt, abból biztos lett volna egy-két szép esés, arccal előre a sárba. A férjem meg Axi viszont nagyon össze vannak hangolódva, ha ilyen futkározós-játszós dolgokról van szó, szóval ők ketten tudták is tartani a tempót. Gyakran kellett utánuk kiabálnom, hogy várjanak már meg!
Ami a ruhákat illeti, Igazság szerint nulla elképzelésem volt arról, milyen is lesz a Mud Dog Race. Még sosem voltam és nem is néztem meg a versenyt, a legtöbb, amit láttam róla, az a pár kép volt a tavaly szeptemberi Base versenyről. Hát, jó mocskosnak tűnt mindenki.
Ezzel az egy dologgal tisztában voltam: csupa olyan dolgot szabad felvennem, ami nem baj, ha olyan koszos lesz, hogy a végén esetleg akár kidobásra kerül. Így is tettem, elő is túrtam a legrégibb és legrosszabb állapotban lévő cipőmet. Hát, a talpa le is vált a verseny végére az 5 tonna sártól, ami ráragadt. Szóval RIP cipő. Viszont a ruháim egy-két mosással megúszták ezt a találkozót. A kutyára ez utóbbi szintén igaz.
Az akadályok: kutyával úsztam a Dunában!
Axi imádja a vizet, nagyon szívesen úszik és majd’ megőrül, ha meglát egy tavat. Nem tudom, milyen ősei lehetnek, de ki se akar jönni a vízből ilyenkor. Minden évben küzdünk a döglött farok szindrómával, ami konkrétan a hideg víz és a megerőltetés hatására alakul ki. Egy-egy ilyen vizes akció után a kutya konkrétan 3 napig nem tudja csóválni a farkát.
Hála istennek, ez a Mud Dog Race után nem történt meg, hiszen itt viszonylag kevés időt töltöttünk a vízben, igaz, azt többször. Az első akadály ugyanis az volt, hogy kb. 100 méteren át a Dunában kellett úszni!
Aggodalomra semmi ok, kábé derékig ért a víz, a kutyának viszont nyilván úsznia kellett. Ezt Axi nagyon élte, úgyhogy jól vettük az első akadályt.
Kikecmeregtünk a vízből, rögtön utána következett egy rövidebb futós táv (persze nem kellett futni, mi se futottunk sokat igazából, simán teljesíthető sétával is, ha úgy gondolod, nem bírod!). Viszont a nagyja csak ezután jött!
A többi akadályt nem részletezem, legyen elég annyi, hogy hason kúsztunk sárban, megint úsztunk, a fejünkre borítottunk egy vödörnyi Dunát, futottunk (én tényleg próbáltam!!) sárban, csúszkáltunk és még miegymás. Összességében nagyon izgalmas volt, szó szerint bevitt minket a pálya a bozótba.
Olyan helyeken jártunk bokáig érő sárban, ahova alapvetően sose tettem volna be a lábam, szóval már emiatt megérte. Sok volt a vizes akadály, de ha nem vagy jó úszó, mindig volt egy alternatív kerülőlehetőség. Aggodalomra semmi ok, a legtöbb akadályt amúgy guggolással ki lehetett váltani. Mi végigkecmeregtünk mindenen, hiszen úgy voltam vele, ha már egyszer eljöttem, igenis sáros leszek, de egyáltalán nem muszáj így tenni mindenkinek.
Időmérés nem volt, ami nem is baj, hiszen ezen a versenyen nem ez volt a lényeg.
Talizzunk a Base-en szeptemberben!
A férjemmel annyira kedvet kaptunk a Hard Dog Race-hez, hogy úgy döntöttünk, indulni fogunk a szeptemberi kezdőknek való versenyen. Ezt Magyarországon fogják megtartani, így annyira sokat utazni se kell. Igaz, szerintem ez már nehezebb pálya lesz és futni is biztos többet kell, de egyszer élünk, nem igaz?
Először én erre nem akartam nevezni, de nagyon tetszett a Mud Dog, így úgy döntöttem, egyszer a Base-t is ki kell próbálnom!
Hogy mivel fogok készülni? Axival, a legótvarabb cipőmmel, a legcsúnyább tréningcuccommal, futópórázzal és persze rengeteg sok jókedvvel!
Remélem, találkozunk szeptemberben!
Bónusz képek:
Amekkora vízimajom, annyira nem szereti a tisztálkodás céljából betervezett fürdéseket. Ahogy mondani szokás, koszos kutya, boldog kutya, de a tiszta kutya?! Arról még nem hallott senki.